A vendéget meglepetés érheti, ha nem ismeri az étlapok sajátságos nyelvezetét, a fogások speciális elnevezését. Ha nem gasztronómiai szakember, aligha igazodik ki az ilyen-olyan módra elkészített fogások felsorolásában.

Előfordulhat például, hogy valaki serpenyős rostélyost rendelve úgy gondolja, óriás, sült marhaszeletet hoz majd asztalára a pincér, piros serpenyőben. Helyette pedig paprikás krumpliba ágyazott rostélyos darabot kap. A kellemetlen meglepetések elkerülése végett érdemes áttanulmányozni az étlapszótárt:

Neve szerint igen, származását tekintve nem. Azért bécsi, mert tojásos, zsemlemorzsás bundával készült. Igaz, legtöbbször borjúból készül. De lehet, hogy nem is borjúból, hanem ürühúsból kéne készíteni? Miért is? Maga a panírozás már a bizánci császárságban ismert volt, onnan került receptje - arab közvetítéssel - beljebb és feljebb.

Olaszországon túl azonban nemigen terjedt el, legalábbis addig, amíg Radetzky tábornagy egy hadjárat során Milánóban meg nem kóstolt egy panírozva kisütött borjúszeletet. Neki aztán annyira ízlett ez a zsemlemorzsás hús, hogy még Ferenc Józsefnek írt jelentésében is említést tett róla, azzal, hogy ezt a húst zsírban sütik, mégis annyira száraz, hogy akár frakkban vagy díszmentében rá lehet ülni, anélkül, hogy foltot hagyna. Attems grófnak a bécsi levéltárban őrzött feljegyzése szerint a császár kíváncsi lett az új ételre, és saját szakácsaival elkészíttette az első valóban bécsi bécsi szeletet.

Angolos hús, zöldség: az előbbi félig átsütve, kissé véresen, az utóbbi főzve, forrón, vajjal tálalva

Bácskai-: pörkölt jellegű hús, sok friss zöldpaprikával és paradicsommal együtt párolva

Colbert módon: ha bélszínszelet: pirított gombával és barna gombamártással. Ha borjúborda: natúr sütés után gombamártással bevonva, reszelt sajttal és zsemlemorzsával megszórva, vajon megpirítva.

Corneille módra: egybesült, huss narancsszeletekkel borítva, zöld fűszerekkel szórva

Creol módon: ha máj, hagymán pirított paradicsommal, ha steak pirított gombával, paradicsommal, rostélyos hagymával tálalva.

Gasztronómia: Görög szó. Jelentése: ínyencség, az ételek és italok szakértő ismerete, kifinomult élvezése, az étkezés művészete. További jelentése szakácsművészet, ínyencmesterség, tágabb értelemben pedig a terítés, a felszolgálás művészete, az étkezés kultúrája, de magában foglal mindent, ami az étkezéssel kapcsolatos.

Egy nagy klasszikus, amelyet nyáron, nagy melegben és télen, nagy hidegben is előszeretettel fogyasztanak. A Jókai bableves Jókai Mór nevét viseli, aki ennek a remek fogásnak nagy kedvelője volt, balatonfüredi tartózkodása alatt szeretett bele ebbe a fogásba.

Mára ez az étel igen népszerűvé vált: 2005-ben például Jókai bableves főző versenyt is rendeztek Balatonfüreden, nagy írónk 180. születésnapja alkalmából. A jellegzetessége a csipetke a  tejföl és az ízlés szerinti ecet.

Károlyi: (ha savanyú káposzta) sonkával, szalonnával főzve, darált sertéshússal dúsítva.

Ha saláta: főtt burgonya, kovászos uborka, zöldpaprika, paradicsom, főtt tojás, fejes saláta darabolva és tartármártással dresszingelve

Milánói módon: (gyakran) milánói makarónival körítve; (ha borjúborda) reszelt sajttal kevert zsemlemorzsával panírozva és milánói makarónival körítve; (ha rizs) gombás sonkás-paradicsomos raguval és reszelt sajttal

Egy alkalommal - mégpedig a nevezetes marengói csata napján - Dunant-t, Napóleon főszakácsát- kellemetlen baleset érte, a ropogósra sütött csirkére véletlenül ráöntött egy jókora bögre paradicsompürét.  Az történt ugyanis, hogy néhány perccel az említett baleset után Napóleon már visszaérkezett főhadiszállására. Éhesen, fáradtan persze, s Dunant-nak vacsorát nyomban tálalnia kellett. Újabb csirkesütésre már nem volt ideje, így végső kétségbeesésében a paradicsompürével leöntött csirkét bűvölte tovább, gombával, fűszerekkel ízesítette, aztán mélyet sóhajtott és asztalra adta.
A császárnak ízlett. Megszületett az új fogás, a Marengó módra készült csirke. Azért a teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy más források szerint, Napóleon kedvence volt a bevert és a rántott tojás.

Orly bundázás: Az orly bundázáshoz sörtésztát keverünk, mely lisztből, tojásból és sörből áll. A hússzeleteket először lisztbe, majd a sörtésztába mártjuk és végül forró, bő zsiradékban sütjük ki.

Párizsi bundázás: A hússzeleteket csak lisztbe és felvert tojásba mártjuk, melyet közvetlenül csak a sütés előtt végezzünk.

Sztroganoff-módon: (ha bélszíncsíkok) finomra vágott gyöngyhagymával vajon megpirítva, fűszerezve és tejszínnel beforralva; (ha vadhús) gombával, ecetes uborkával, kaprival és borral készítve

E híres magyar étek, nevét Újházi Edéről, a híres század eleji színészről kapta, aki az érett tyúkdarabokkal, aprólékokkal, jóféle fehér húsdarabkákkal, tésztával és megfelelő zöldséggel párolt leves nagy kedvelője volt. A figyelmes főszakács ezért a mai húsleves első változatával kedveskedett neki, amely Újházi, a Mester későbbi utasításai alapján nyerte el végül mai, tökéletes formáját. Sőt, ha a precizitásra törekszünk, be kell ismernünk, hogy eredetileg nem tyúk, hanem kakas levesről lehetett szó, hiszen Újházi Debrecenig is elment, hogy az alapanyagul szolgáló vén kakasokat beszerezze. Mivel azonban a tyúk jóval könnyebben beszerezhető és gyorsabban puhul, mint a kakas, mára ez vált a leves alapjává.

Wilson-módra: (ha sonka) előfőzés után szegfűszeggel és karamellel sütve, sherrys -húsleveses mártással tálalva